Van pár dolog, amit az emberek teljesen rosszul gondolnak és tényként kezelik. Itt van pl. a vallás és a hit kérdése. A legtöbb ember számára ez teljesen zavaros. Sok ember azt gondolja, ha ő hisz valamiben, akkor az már rögtön vallás. Sokan pedig a valláson keresztül akarják meghatározni azt, hogy mások miben hihetnek.

Napjaink Európájában vallásszabadság van. Mindenki abban hisz, amiben csak akar. Feltéve, ha az illető vállalja annak kockázatát, hogy könnyen egy elmegyógyintézetben köt ki.

Európában valójában abban hihetsz amiben csak akarsz, amíg keresztény vagy. Ahogy másban hiszel, furán fognak rád nézni. Nem hiszed? Próbáld ki: Jelentsd ki, hogy Te a Voodoo-ban hiszel, sőt mi több gyakorlod is ezt. Nézd meg a reakciókat. Ha van ezek után még van bátorságod, akkor beszélhetsz a Vallásszabadságról, mint alapvető emberi jogról.

Viszont vallástól függetlenül, van pár dolog, amit sokan nem tudnak. Az Istenek léteztek, és ma is léteznek. Ha felütsz egy vallási lexikont, mindenki, akit megtalálsz benne, valaha létezett, és még ma is él.

Ez tény. Lehet, hogy már isteni képességeit elveszítette, de itt van a földön és él. Lehet, hogy az elmúlt pár ezer évben, nem csinált mást, csak ült egy tengerparti sziklán, és a hullámokat szemlélte, de ettől függetlenül, még itt van. Igaz híveit rég elveszítette, de ő attól még itt van.

A legendák is igazak. A mitológiai lények léteztek és sokan közülük ma is köztünk élnek, gondoljunk csak pl. a szatírokra...

Az Égígérő fa története is igaz. Persze azt azért tudni kell, hogy a fa már rég megsemmisült, de azért létezett. A pontos helye Közép-Európában volt, a mai Bodrogköz területén. Viszont több 10.000 éve elpusztult. A pusztai népek ösztönösen tudták, hogy hajdan merre volt az Égígérő fa, ezért vándoroltak folyamatosan nyugat felé, de előbb utóbb feladták.

A lényeg az, hogy létezett a fa, elpusztult, a gyökerei és törzse helyén ma a Bodrogköz található.

A fa hajdani gondozója, nem halt meg. A mai napig ott él. Mikor a fát elpusztították, akkor ő lett a terület védelmezője és ő lett a Vizimanó.

A Bodrogközben így letelepedhettek az első emberek. A terület bizonyos értelemben biztonságos volt. Legalábbis nem voltak itt nagy és erős vadállatok. Nem voltak itt vad háborúk, de mint mindennek ára is volt.

Az itt élők élete rövidebb volt., Kevesebb élelem volt, és a gyermekhalandóság nagyobb volt. Itt csak a kemény, kitartó emberek éltek túl. De legalább nem nagyon zaklatták őket az adószedők, a fosztogatók, a hittérítők, és a rablók.

Több mint 1000 évig viszonylag minden rendben ment, de a világ változik. A mocsarat lecsapolták, a kiszáradt talajt feltörték és művelésbe fogták.

A Vizimanó ismét profilt váltott és most kocsmáros és kereskedő lett. Szinte minden falúban van érdekeltsége, mind a Magyar, mind a Szlovák oldalon. Tag volt a járási pártbizottságban és most természetesen önkormányzati képviselőként is ott van.

Ő a területhez tartozik és míg világ a világ ott fog élni és vigyáz a tájra, láthatatlanul terelgeti a helyiek életét.