Ezt jó 15 éve írtam, még a kollégiumban, kb 10 perc alatt.

Jönnek a rémek, magasan az égen,
Én is onnan jöttem,
Nem is olyan régen.
Már előtted éltem,
És mindig féltem,
Hiába vagyok Ördög és Isten.
Kicsit vagyok gonosz és kicsit vagyok jó,
Kicsit vagyok ember és alig halandó.
Gondolataimban fő egy új világ,
Pedig nekem semmim, semmim sincs már.
Bukott Isten vagyok, lelkek gyermeke,
Emberi árnyak torz vetülete.
Monoton az élet, de ettől nem félek,
Hálni járnak belém, jó egy tucat lélek.
Gondolkodni minek, ha tudok minden titkot,
Formát öntök és alakot bontok.
Hiába mondom, hogy itt vagyok,
Ha az osztó nem ad új lapot.
Nincs értelme a szavaknak,
Mikor a süketek a zaj felé haladnak.
Hiába mondom, hogy itt vagyok,
Ha bukott Isten vagyok.